🖤 Professzor Dr. Sohár Pál,
1936. június 10. – 2025. január 19. 🖤
Meghalt Sohár Pali Bácsi. De pontosabb az a megszólítás, ahogy a Rotary Klubunkban szólítottuk, Pali Bátyánk. Mert abban a baráti közegben, a klubülések meghitt hangulatában ez volt nekünk.
Az elmúlt év októberében, 22-én találkoztunk, az 1956-os forradalomról tartotta immár legendás visszaemlékezését, amely már mintegy harminc éves hagyománnyá vált. Ennek ellenére minden alkalommal érdekfeszítően, rengeteg személyes megélés átadásával a legméltóbb megemlékezés volt, soha máshol ilyen élményben nem volt részem. Most is szenvedélyesen, zsúfolásig megtelt teremben, baráti közösségben, a saját maga által összerakott vetítéssel vitt el bennünket az akkori napok, az oda vezető események, és azt követő évek hangulatába. Kisugárzása, egyénisége, erőteljes beszéde alapján úgy éreztük, még sok ilyen találkozónk lehet, és még a következő időszak programjairól beszélgettünk.
Klubunknak, a Budapest – Margitsziget Rotary Klubnak alapító tagja, a 2000-2001 Rotary évben elnöke volt.
A Rotaryval a kapcsolata nem ekkor kezdődött, hanem sokkal régebben. Amikor még Magyarországon nem működhetett egy olyan humanista szervezet, amelynek a világhoz való hozzáállása olyan kérdéseken alapul, mint
Igaz-e?
Tisztességes-e minden érintett számára?
Elősegíti-e a jóakaratot és a barátságot?
Javát szolgálja-e minden érintettnek?
Ezekkel a gondolatokkal először német Barátjánál, szakmabeli kollégájánál, Heinrich Wamhoff professzornál találkozott és tapasztalt meg, és már a hetvenes években a RC Bonn klubülésein vett részt amikor ott járt.
A magyar Rotary 1989-es újjáalakulásakor így kérdés sem volt, hogy részese legyen ennek a törekvésnek, és sikerre vigyék ezt a küldetést. Ma már tudjuk, sikerült.
Szenvedélyessége, a tökéletes keresése, egyenes, kritikus véleménye nemcsak szakmájában, de a Rotaryban is sajátja volt. Közeli barátai mosolyogva mondták néha, ő a konstruktív ellenzék. Hatalmas igazságérzete nem hagyta nyugodni, azonnal kimondta amit gondol, amit helyesnek vél. Következetessége töretlen volt. Egyszer meséltek egy családi történetet, mely szerint szeretett felesége még házasságuk elején egy hűtőszekrényt vásárolt, a kor kínálata egy lehetőséget biztosított, egy Saratov gyártmányt. Pali Bácsi hazaérve, mint az ’56-os forradalom egykori egyetemista résztvevője azonnal kidobta az ablakon.
Szenvedélyessége a klubunkban tartott előadásaiban is megmutatkozott, legyen szó akár élete történetéről, a hivatásával, a spektroszkópiával kapcsolatos anekdotáiról, vagy éppen a nagy kulturális szerelem, Richard Wagnerről. Rajongással beszélt a Wagner operákról, a germán mitológia és történelem alakjairól, a zeneművek hatteréről, a Bayreuthi Ünnepi Játékokról. Azok a klubülések, amelyeken Wagnerről tartotta előadásait, nem voltak rövidek, de egyszerűen nem éreztük az idő múlását. Amikor Wagner opera volt előadáson, szinte magától értetődött, hogy megyünk, ezek mindig élvezetesek voltak, mert Pali Bácsi előzetes ismertetője segítette a zenei élmény megélését.
Amikor először találkoztunk, még valamikor 2002-ben, úgy éreztem, távolságtartó. Csak később ismertem meg, hogy milyen mély baráti érzelmei vannak. Különösen megható volt látni, ahogy klubalapító elnökünkkel, Nagy József kémia professzorral, Jóska Bácsival hivatásukról, vagy éppen a Rotaryról beszélgettek, vagy amikor meghatottan felidézte Pali Bácsi a doktori disszertációjának a védését, ahol Jóska Bácsi mint a bizottság tagja biztatta, és szívből gratulált a munkájához.
Őket hallgatva, látva hivatásuk szeretetét, szakmai kiválóságukat, mi nagyon kicsinek éreztük magunkat. De emberségük, szakmai alázatuk, tisztességük, emberközpontúságuk ezt feledtetni tudta, tettek róla hogy hivatástól, kortól, pozíciótól, tudományos fokozattól függetlenül az embert nézzük, és fogadjuk barátságunkba önmagáért. Ez példa volt és marad számunkra. Megmutatták, hogy a Rotary humanista eszmeisége miként élhető meg a mindennapokban.
Becsukom a szemem, és előttem van a kép a múlt októberéből…
Pali Bátyánk elment, de csak ennyit kell tenni, becsukni a szemünket, rágondolni, és ott lesz a szemünk előtt, mondatai a fülünkben, emléke a szívünkben.
Adj Uram örök nyugodalmat Neki…